Szennyes tartó átváltozás III. és egyben befejező rész...

Nos, igen, végre elkészült az én kis szennyes tartóm. Nem mondom, hogy sokáig tartott, de azért egy kicsit mégis...  Mindenesetre nekem nagyon tetszik.

Na akkor lássuk a képeket.

Itt van egy, már szinte készen, festés előtt:

 Itt ugyanaz, csak felülnézetből:

Itt már le van festve, már csak lakkozásra vár:

És itt van a végeredmény:

És a legvégére egy előtte-utána kép:

Egy élmény volt, nekem nagyon tetszik, és már gondolkozom a következő ilyen típusú ötleten....

Egy kis kitérő...

Üdv mindenkinek!

A szennyes tartó végső bejegyzése elég sokat csúszik, konkrétan még nem volt időm lefesteni és lelakkozni. De a héten elkészül remélem...

Addig is szeretném Nektek megmutatni, hogy a családunkban más is szeret szépeket alkotni. 

A következő képeken látható medálok drága Nővérem készítette, édesanyám kiselejtezett UV zseléiből és porcelán poraiból. Szerintem nagyon egyediek, szinte bármilyen formát el tud készíteni. Amiket itt láttok, az mind a saját terve, nem másolta sehonnan, egyszerűen megihlette egy-egy forma, és zselébe öntötte... :)

Remélem Nektek is annyira tetszenek, mint amennyire nekem. :)

Szennyes tartó átváltozás II. rész...

És íme máris a folytatás... Egy bejegyzésben nagyon hosszú lenne, így darabokra szedtem...

Nos, amíg szépen lassan készül a szennyes tartónak a külseje, rátérek a tetejére. Mint az eredeti képen is látszik, elég íves és gömbölyű, nem tudtam volna szépen bevonni azt is papírral. Vagy legalábbis nem úgy nézett volna ki a végére, mint ahogy szerettem volna.

Ezért kitaláltam valami mást...

Mint azt már írtam, imádom a puzzlet, elég sok van belőle, aminek a doboza ideális az ilyen csináld magad dolgokhoz, ugyanis elég kemény kartonból készülnek. Nos, fogtam egy puzzle doboz alját, és átmásoltam a szennyes tartó felső részét a papírra, majd kivágtam. Az egyik felét, amelyik a hátsó résznél lesz, meghajtottam a papírt. (a képen látható plusz csíkokat a végén nem használtam fel, azt nem kell nézni)

 A tető rögzítése kicsit maszekra sikeredett, de jobb hirtelen nem jutott eszembe. Bejelöltem a rögzítési pontokat, kifúrtam őket és dróttal odafogtam a kartont a műanyag vázhoz.

 Majd beborítottam ezt is papírfonással. A menete hasonló az előzőekhez, csak itt sík felületen kell egymásba fonni a papírpálcákat.

Itt látható menet közben:

Itt pedig majdnem a vége, még mielőtt levágtam volna a fölös széleket:

Ismét folytatása következik...

Szennyes tartó átváltozás I. rész...

Nos, végre fel tudom tenni ezt is, már majdnem készen van...

Előző bejegyzésem egy kis előkészítés volt, és most végre megmutatom, hogy pontosan mit is készítettem elő vele. Volt egy kis egyszerű szennyes tartónk, ami nekem már egy ideje szúrta a szemem. Elhatároztam, hogy átváltoztatom, papírfonás segítségével egyedibb külsőt adok neki. Úgyhogy a kifogások helyett időt kerestem, és nekiláttam.

Íme, ilyen volt az eredeti:

A tetejét leszedtem, és félre raktam. Az előző bejegyzésben említettem, hogy jó sok papírpálcát kell készíteni, hát, nem túloztam. Nagyon sok kell... Nos, megfordítottam és az aljára ragasztottam a pálcákat, amik merevítő szálakként szolgálnak. Majd leragasztottam az egész alját ragasztószalaggal, hogy biztosan ne mozduljanak el a papírpálcák.

Ezután pedig elkezdtem szépen körbe-körbe fonni a papírral. A papírpálcák egymásba csúsztathatók, egy kis ragasztóval meg kell fogni őket, kicsit várni, és már lehet is folytatni, amíg el nem érünk egészen az aljáig.

Itt látható félkészen:

Folytatása következik...

Egy kis előkészítés...

Ez mindössze egy kis előkészítés egy későbbi bejegyzésemhez. 

Előttem már szinte mindenki leírva és megosztotta egy nagyon egyszerű és kreatív ötletnek, a papírfonásnak a technikáját. Úgy döntöttem én is beállok ebbe a sorba, ugyanis jelenleg én is ezzel dolgozom. Ki tudja, lehet, hogy valaki még nem találkozott vele...

Az egész rendkívül egyszerű. fogunk egy nagy újságpapírt. Végül is teljesen mindegy, hogy milyen, bár én személy szerint jobban szeretem a hírlapokat használni, mert az nem fényes, és így könnyebben befogja a festék a végén.

Fogunk belőle egy oldalt, amit félbehajtunk, majd megint félbe. Így kapunk egy oldalból négy papírcsíkot. Most jön a trükkösebb rész.

Fogunk egy hurkapálcikát és egy papírcsíkot. Az egyik sarkához ferdén hozzáfogjuk a pálcikát, majd elkezdjük szépen finoman feltekerni a papírt a pálcikára. Én kb. a közepe felé egy kicsit feljebb szoktam tolni a papírt a pálcikán, hogy legyen elég helyem befejezni. Amikor a végére érünk, marad egy kis csücsök, amit egyszerűen beragasztózunk, majd teljesen feltekerjük. Ezután lehúzzuk a pálcikáról a papírt, és már készen is van a papírpálcánk.

Ebből gyártunk jó sokat... Egy idő után kicsit unalmas a tekergetés, nekem az ujjam is mindig vízhólyagos lesz tőle, de megéri, mert nagyon jó dolgokat lehet belőle csinálni. Én egyébként ki szoktam lapítani a papárpálcákat, mert így szerintem szebben lehet vele fonni. A többi része semmiben sem különbözik a normál kosárfonástól.

Hamarosan azt is megosztom, hogy minek a bevezetése volt ez a poszt...

Egy elfelejtett projekt...

Ezt a kis szösszenetet majdnem el is felejtettem. De most rátaláltam így megosztom, bár még koránt sem jutottam a végére.

Nos, sokszor forognak azon a kerekeim, hogy hogyan tudnám otthonosabbá és még személyesebbé tenni az albérletünket. Mégpedig úgy, hogy az ne legyen helyhez kötve, hanem ha úgy alakul, akkor magammal tudjam majd vinni egy saját lakásba is. És persze ne kerüljön vagyonokba... Ez van, a pénz másra kell, az újrahasznosítás meg amúgy is egy jó dolog.

Nos, magát az ötletet innen vettem: http://otletes.blogspot.hu/2012/03/polobol-szonyeg.html

Nagyon megtetszett, ráadásul nekem is van rengeteg olyan pólón, felsőm, ami már semmire sem jó. Igaz, változtattam rajta néhány dolgot.

Például, sokkal kisebbre vagdostam össze az anyagokat, Megpróbáltam hosszabbal is, de az úgy nem tetszett. Az aljához vettem euros boltban fürdőszobába való csúszásgátló anyagot. Nem volt drága, kb. 300,- Ft, és pont elég egy nagy kilépő szőnyeghez, és egy kisebb, wc elé rakható szőnyeghez is.

A technikán is változtattam, ugyanis ahogyan az eredeti oldalon le van írva, az szintén nem működött nálam. Egyszerűen nem tetszett, nagyon széthúzta az anyagot, és olyan furán is nézett ki. Sokkal egyszerűbben oldottam meg. Mindössze annyit csinálok, hogy a levágott anyagdarabkát először hosszában félbe hajtom, majd még egyszer keresztben, és az összehajtott végén átdugom a képen látható lukakon. 

Egyenlőre ennyi van belőle kész, ami a képen is látható. Még annyit szeretnék vele csinálni, hogy egy vastag szálat bele szeretnék vezetni alul a hurkokba, hogy stabilan a helyén tartsa az anyagot. Illetve a szélére rávarrok egy sima szegélyt, hogy jól nézzen ki.

Amint elkészül, felrakom a végeredményt is...

Egy kis puzzle....

Sajnos az eddig elkészült projektjeim elfogytak, úgyhogy innentől kezdve az ötleteimet, éppen készülő apróságokat fogom bemutatni.

Az egyik ilyen projekt már régen megfogalmazódott bennem, csak eddig idő hiányában nem foglalkoztam vele. Még nem körvonalazódott bennem, hogy pontosan hogyan is fogom megvalósítani.

Na de hogy értsétek miről is van szó, íme néhány kép  elöljáróban.
 

Ezeket az 1000 db-os puzzle szépségeket a netről rendeltem. Szerintem gyönyörűségesek. Mivel már mindegyik elkészült, természetesen felkerültek a falra is. Már csak a véső simítás van hátra, és így el is érkeztünk a projekthez.

Már így is jól mutatnak, ám szeretném, ha még jobb lenne, ezért szeretnék hozzájuk képkeretet csinálni. Természetesen papírból fog készülni, egyrészt, mert újrahasznosítás, másrészt, mert sokan nem is gondolják, hogy milyen remek dolgokat lehet papírból csinálni.

A tervem a következő: keresek egy olyan képkeretet, vagy egy olyan olyan dobozt, aminek a sarkán tetszik a minta, és természetesen az térbeli. Ezt a mintát gyurma segítségével lemásolom, majd ebbe a mintába fogom beletenni a papírmasét, aminek a segítségével egy tökéletes másolatot kapok.

Majd megcsinálom a tartószerkezetet szintén papírból, rászerkesztem a lemásolt mintát és felteszem a puzzle-re. Igy tényleg úgy fognak kinézni, mintha valodi képek lennének. Talán belecsempészek egy kis extrát, hogy egy kicsit viktoriánusabb hangulatuk legyen. Szerintem meseszépek lesznek. 

Amint elkezdem csinálni, felrakok majd fázisfotókat, és természetesen a végeredményt is megosztom veletek.

Hugicám ballagási meghívója...


Egy újabb általam készített meghívó. Ennek már konkrét rendeltetése volt, ugyanis Hugicám ballagására készült. Az ötlet közös volt, együtt találtuk ki a részleteket, a kivitelezést pedig magamra vállaltam.

Mint az talán már kiderült, nem igazán tudunk a szokványos dolgoknál maradni. Így volt ez a meghívónál is. Miért kéne egy sima összehajtható papírlapra felírni pár sort, amikor lehet egyedi és igazán személyes is? Ezért egy ballagási kalap forma mellett döntöttünk.

Húgomnak hasonló az ízlése mint nekem, már ami a színeket és az anyagokat illeti. Imádja ő is a csipkét, és a feketét is szereti, így adott volt, hogy ezeket valahogy belecsempésszük a dologba. 

Az alap formához egyszerűen átmásoltam egy ballagási kalap képét mintának. A szöveget megírtam, és PowerPointban a megfelelő irányban elforgattam és döntöttem. Fényes hatású fotópapírra lett kinyomtatva, majd a megfelelő részeket összeragasztottam. Fényes fekete fóliával óvatosan körberagasztottam minden oldalát. Egyrészt azért, mert jól mutat, másrészt azért, mert így szépen el lehet takarni az illesztéseket. 

Ezután jött a csipke, amit egyszerűen ráragasztottam az alsó részre. Majd megfelelő színű cérnából kis fityegőt csináltam a kalap tetejére, amit szimpla ragasztóval rögzítettem, majd egy kis fólia pöttyel díszítettem.

Remélem tetszik, Húgom odavolt érte, én pedig imádtam csinálni...

Saját készítésű lámpa búra...

Ez is szintén a lakás csinosítását akarta szolgálni. Végül is egész jó lett, de így utólag már lehet, hogy változtatnék rajta egy-két dolgot. Azért megosztom veletek, hogy hogyan csináltam, hátha valaki kedvet és ihletet kap valami hasonlóra.

Szereztem egy sima egyszerű műanyag lámpa búrát. A színe nem volt mérvadó, ugyanis egyszerűen lefestettem fekete festékkel. Igyekeztem olyat beszerezni, ami kicsit fényes, de nem túlságosan. Ez volt a könnyebb része.

A lelógó részekkel el voltam egy darabig. Először is kerestem egy mintát, ami tetszik is, és viszonylag könnyen ki is lehet vágni dekor késsel. Ezután kivágtam keményebb kartonpapírból a megfelelő méretű téglalapokat, majd mindegyikre egyenként átrajzoltam a mintát. Ezután egyenként kivágtam a dekor késsel a megfelelő részeket, majd pedig szivacsos technikával befestettem feketére a mintás lapokat. 

Ekkor már csak a kis akasztókat kellett megcsinálnom. Közepes vastagságú drótot két egymás mellé helyezett ceruzára hajtogattam, majd csípőfogóval elvagdostam, így megkaptam a képen látható kis akasztókat. Ezután kifúrtam a kis lukakat, majd belefűztem az akasztókat, és rájuk a kis festett mintás lapokat.

Ennyi lenne. Már a következő lámpára is körvonalazódik bennem egy elképzelés, amint megosztható állapotban lesz, feltöltöm azt is.

Egyedi falióra...

Amikor beköltöztünk az első közös kis albérletünkbe, igyekeztünk a saját kis ízlésünk alapján berendezni az otthonunk. Egy apróságnak tűnik, amit most mutatni fogok, de ez is fel tudja dobni a lakás hangulatát.

Mivel nem találtunk megfelelő faliórát, úgy döntöttünk, hogy megcsináljuk mi magunk. Vettünk tehát egy egyszerű órát, azt hiszem kb. 300,- Ft volt. Az volt a lényeg, hogy működjön. Kiválasztottunk egy képet, ami mindkettőnknek tetszik, méretre igazítottuk. Még a számok ráillesztése sem okozott gondot, egyszerűen Wordben szövegdobozzal oldottam meg. Bevallom őszintén, hogy nem tudom kezelni a photoshop programokat, így az egyszerűbb utat választottam. Majd ráragasztottuk a számlapra a képet, és visszaszertük a mutatókat, amit szintén megfestettünk kicsit.

Ennyi az egész, nem tartott sokáig, nem került sokba, és még mutatós is...

Az egyik kedvencem...

A következő alkotás az egyik eddigi leghosszabb projektem volt, de nagyon megérte, igazán büszke vagyok rá. Az ötlet egy kis ékszertartó bábu bámulásából született. Olyan torznak és furának láttam, hogy se keze, se feje nincs, és kíváncsi lettem, vajon hogy nézne ki, ha kicsit élethűbb lenne?

Így elkezdett forogni az agyam, hogyan is tudnám megvalósítani. Azt rögtön eldöntöttem, hogy az egész papírmaséból fog készülni. A fej volt a legnehezebb. Húgomnak volt egy nagy japán gésa figurája, annak a fejét használtam mintának. A szerkezettel nem bajlódtam sokat, az viszonylag hamar megvolt. Minden szerkezeti elem is papírból készült. Ennek ellenére elég stabil és erős lett.

A ruhája fehér szatén anyagból van, és természetesen egy kis csipke, egy kis fekete szatén szalag... A szokásos. A haját már nehezebb volt megcsinálni, de végül az is összejött, barna cérnából készült. 

Az utolsó kihívás a kis csokor volt a kezében. Szintén papírból készült, a méretéből adódóan volt nehézkes a kivitelezése. Egy kis rósa feje kb. akkora, mint egy bogyós gombostű feje. De szerencsére az is elkészült.

És hogy gyakorlati haszna is legyen, elrejtettem egy kis ékszertartó dobozkát az alján, amit szintén bevontam a fehér szatén anyaggal és egy kis csipkével díszítettem.

Mindent egybe vetve nagyjából 1-2 hónap alatt készült el, kisebb kihagyásokkal. Ha valakinek elnyerte tetszését, írjon nyugodtan, szívesen készítek még ilyet, nagyon élveztem. És az itt láthatót is el lehet vinni, írjon, akit érdekel és megbeszéljük a dolgot.

Üdv Mindenkinek!

Első meghívó tervem...

Tavaly nyáron elkapott egy kis esküvői láz (a tv-ben folyton esküvői műsorok mentek), és elkezdtem gondolkodni, vajon én milyen meghívót tudnék elképzelni magamnak, ha párom úgy dönt, hogy beadja a derekát. Rengeteg ötletem volt, sokat le is írtam, rajzoltam a kis ötlet füzetembe, de úgy voltam vele, hogy ezt az egyet mindenképpen szeretném megcsinálni. 

Talán nem lesz meglepő, de az ötlet abból jött, hogy imádom a fűzőket. Nem volt egyszerű összehozni, hogy valóban fűzőnek nézzen ki, de azért szerintem sikerült. Kerestem egy szép fekete-fehér tapéta mintát, ami a meghívó alapja lett (a hátulja is ilyen, de azt nem fényképeztem le). Az oldalát kilukasztgattam, és fekete szatén szalaggal fűztem át. A széleire szintén fekete szatén szalag került, valamint itt-ott egy kis csipke, amit semmi pénzért nem lehet kihagyni.

A belseje semmi extra, ez már csak fantázia kérdése, hogy mi kerül bele. Imádom ezt a betűtípust, amit választottam (de már meg nem mondom, hogy mi volt az), és Ady verseit is nagyon szeretem, ezért elengedhetetlen, hogy egy szerepeljen rajta.

Szerintem néha igenis el lehet rugaszkodni a megszokott dolgoktól, nem kell mindig mindennek ugyanolyannak lennie. Lehet játszani a formákkal, a színekkel, mintákkal, stb... Nekem tetszik, ahogy különféle textúrájú anyagok egybe olvadnak, pl. ezen a meghívón.

Később még fogok mutatni meghívókat, elkészültet és tervet is, addig is itt hagyom ezt a szépséget...

Apró kis maszk...

A cím igen árulkodó, de azért írok róla pár sort. A dolog úgy kezdődött, hogy szereztem egy fejet formázó gipszöntő formát. Emellett pedig (édesanyám jóvoltából) volt otthon némi uv zselém. Elkezdtem gondolkodni, mit lehetne ebből kihozni, és akkor eszembe jutott ez a kis maszk.

Nem csináltam mást, mint rápakoltam a zselét a formába, megköttettem uv lámpában, kifestettem és csinosítgattam. Van rajta egy kis horgolt szegély, amit szintén én készítettem. Egy kis fekete toll, valamint egy brosra hasonlító kis valami, ami szintén zseléből van. Végül az egészet lefényeztem.

Egyébként csináltam már ilyet papírból is, de arról nem készült kép, sajnos. Majd azt is látni fogjátok, hogy a papírért, különösen az újrahasznosításáért is oda vagyok.

Szívesen készítek ilyet, ha valakinek megtetszik, írjon nyugodtan és megoldjuk a dolgot.

Remélem tetszik, hamarosan jön a folytatás...

Üdv Mindenkinek!

A blognak elsősorban egy célja van: meg szeretném mutatni, mi játszódik le a fejemben, hogyan születnek az ötleteim, majd ezekből hogyan lesz kézzel fogható alkotás. Szeretem a szép dolgokat. A goth, lolita, viktoriánus, és barokk elemek, textilek, képek, színek... Nem tudok betelni velük... Látni fogjátok, hogy a fekete a kedvenc színem, szinte nincs olyan, ahol ne tűnne fel, akár dominánsan, akár csak szépen megbújva. A fekete számomra nem negatív töltetű, sokkal inkább sejtelmes, romantikus, ugyanakkor szenvedélyes és vad érzelmeket látok benne... Egyszerűen szeretem.

Nos tehát, a blog célját már leírtam. Hogy milyen formában fogom végül megvalósítani mindezt, azt még magam sem tudom. Sajnos idő és hely hiányában igen lassan lesznek kézzel fogható alkotások az ötletekből. Pedig szeretek alkotni. De majd ezt is meglátjátok.

Bemelegítőnek ennyi, szépen lassan elkezdem feltölteni az eddig elkészült dolgokat. Utána pedig az ötleteket, terveket. Előfordulhat, hogy egy bizonyos projekttel csak egy bejegyzésben foglalkozom, míg mással akár több tízben. Ahogy adja magát.

Köszönöm, hogy elolvastad a bemelegítést. Remélem, hogy az általam készített és szépnek gondolt dolgok másoknak is tetszenek majd.

További szép napot!