Saját készítésű plüssmacim...

Amikor ezt megláttam, tudtam, hogy el fogom készíteni. És abban is biztos voltam, hogy egyáltalán nem fog hasonlítani a minta darabra...

Nos, íme az első, saját készítésű plüssmacim:

Mintaként a Színes Ötletek blog facebook oldalán megosztott képet, és a hozzá tartozó szabásmintát használtam.

Természetesen nem volt itthon ilyen anyagom, és egyébként is, mindenképpen fekete macit akartam, így egy régi, puhább anyagú pólóból készült el a mackó.

Sajnos részletes leírás nem volt a varrás menetéről, így menet közben próbáltam rájönni a helyes sorrendre. Hát, így sikerült. Azért szerintem aranyos, és, mivel nem nagyon láttam eddig fekete macit, így talán egy kicsit egyedi is.

További szép napot...

GM szellemkastély...

Nos igen, igazából ez egy főpróba volt, hogy a neten talált gluténmentes mézeskalács recept mennyire működik. 

Hát, mondanom sem kell, nagyon bejött, nézzétek mit alkottam belőle...

Szellemes mi? :)

Papírból font ajtódíszem...

Ezzel az ötlettel már nagyon régóta kacérkodtam, de csak nemrégen tudtam rávenni magam a kipróbálására.

A menetet ezen az ábrán tudjátok nyomon követni.

Na most, nyilván addig kell folytatni a körbe-körbe fonást, amíg el nem érjük a kívánt méretet a koszorúhoz. Én nem akartam túl nagy koszorút, így gyakorlatilag csak addig fontam, amíg egy kisebb kört tudtam belőle formázni. A két végét ragasztópisztoly segítségével ragasztottam össze.

Ezek után jöhetett a díszítés. Nem akartam túlspilázni, így csak néhány kis virágot, és egy csillámos hópelyhet használtam fel.

A virágokat is nagyon egyszerű volt elkészíteni. Fogtam egy darab organza dekor anyagot, párszor egymásra hajtottam, majd egyre kisebb átmérőjű köröket vágtam belőle. Ezeket összefogtam egy lapos fejű tűvel, majd gyertyaláng fölött megpöndörítettem a széleit. Ezután beleszúrtam a fonatba. Rákötöttem a hópelyhes díszt, és már készen is volt.

Nem nagy kunszt elkészíteni, és sokkal egyedibb, mint a boltban vásárolható ajtódíszek.

További szép napot...

Újabb mézeskalács házikóm...

Ez már karácsonyra készült, a halloween-kor kipróbált gluténmentes mézeskalács recepttel.

Egy ilyen elkészítéséhez is megvannak a megfelelő leírások a neten, én csak ötletet merítettem, és megterveztem a saját kis viskómat.

Jó sok ablakot tettem rá, ugyanis karácsony este beletettünk egy led mécsest, így ezt volt a fő asztaldíszünk.

Utólag is boldog karácsonyt mindenkinek... :)

Díszkandallónk...

Na, hát ennek az elkészítése nem volt egy egyszerű menet, így csak nagy vonalakban tudom leírni, hogy s mint volt...

Kellet hozzá pár bútorlap, egy jó kis terv, sok türelem és elszántság, na meg persze némi kreativitás. Drága férjuram megtervezte, majd méretre vágta a bútorlapokat. Vettünk hozzá díszes szegély léceket, amiket alulra és felülre is felragasztottunk, illetve szintén díszlécből készítettem az elejére is keretetek.

Középre is régi övcsat került, amit jól odaragasztottunk. Amikor minden elkészült, a réseket, illesztéseket, csavarhelyeket fatapasszal elfedtük, majd száradás után az egészet átcsiszoltuk.

Ezután jött a festés. 3 rétegben vittem fel rá festéket, az utolsó réteget szivaccsal pamacsoltam végig, hogy sehol se legyen csíkos a végeredmény.

A közepét szintén férjem csinálta, egy régi bátor hátuljáról leszedett faroslemezt méretre vágott, majd dekopir fűrésszel kivágta a lángmintákat. ezután egy réteg átlátszó fóliát ragasztottunk a hátuljára, és a minta köré került fel a világítás. Előröl pedig festékszóróval befújta a fóliát, hogy kicsit tompítsa a fényt.

Én imádom, szerintem fantasztikus lett, egészen megváltoztatta a szoba hangulatát. :)

Kellett már egy babzsák fotel...

Mintha nem telt volna el fél év az utolsó bejegyzésem óta, máris írom a kis babzsákunk történetét...

Ugyanis már nagyon régóta szerettünk volna egy babzsák fotelt. De őszintén szólva, nem ér meg annyit, amennyit kérnek érte.

Szóval, mit tesz az ember, ha van egy csomó régi szivacsa, némi anyag maradványai, és sok-sok türelme? Készít egyet magának.

Amíg én először újságpapírból megcsináltam a szabásmintát, majd azt átvezettem az anyagra, kiszabtam és összevarrtam, addig drága férjuram felszabdalta a régi szivacsokat apró kis cafatokra, egy jó nagy kukás zsákba.

Egyébként, ha jól emlékszem, akkor ez alapján készítettem el a szabásmintát.

Ezek után fogtuk a megvarrt huzatot, és beleborítottuk a szivacsdarabokat. Jól megtömtük vele, hogy legyen tartása, majd a lyukat is szépen összevarrtam.

Fázisfotókat már nem szoktam készíteni. Egyrészt, mert mindig elfelejtem, másrészt, mert menet közben mindig totál eltérek az eredeti tervtől, harmadrészt pedig, ma már szinte mindenhez találunk leírást a neten.

Ez van, ilyen lett, szerintem nagyon komoly, drága kis tacsinknak annyira megtetszett, hogy egyből le is stoppolta magának. :)

Egyébként most így év végére összeszedtem mindent, amit sikerült készítenem, és fel is fogom tenni. Ha másért nem is, legalább azért, hogy én magam visszanézhessem olykor, mikre vagyok képes. :)

Szép napot...