Saját készítésű plüssmacim...

Amikor ezt megláttam, tudtam, hogy el fogom készíteni. És abban is biztos voltam, hogy egyáltalán nem fog hasonlítani a minta darabra...

Nos, íme az első, saját készítésű plüssmacim:

Mintaként a Színes Ötletek blog facebook oldalán megosztott képet, és a hozzá tartozó szabásmintát használtam.

Természetesen nem volt itthon ilyen anyagom, és egyébként is, mindenképpen fekete macit akartam, így egy régi, puhább anyagú pólóból készült el a mackó.

Sajnos részletes leírás nem volt a varrás menetéről, így menet közben próbáltam rájönni a helyes sorrendre. Hát, így sikerült. Azért szerintem aranyos, és, mivel nem nagyon láttam eddig fekete macit, így talán egy kicsit egyedi is.

További szép napot...

GM szellemkastély...

Nos igen, igazából ez egy főpróba volt, hogy a neten talált gluténmentes mézeskalács recept mennyire működik. 

Hát, mondanom sem kell, nagyon bejött, nézzétek mit alkottam belőle...

Szellemes mi? :)

Papírból font ajtódíszem...

Ezzel az ötlettel már nagyon régóta kacérkodtam, de csak nemrégen tudtam rávenni magam a kipróbálására.

A menetet ezen az ábrán tudjátok nyomon követni.

Na most, nyilván addig kell folytatni a körbe-körbe fonást, amíg el nem érjük a kívánt méretet a koszorúhoz. Én nem akartam túl nagy koszorút, így gyakorlatilag csak addig fontam, amíg egy kisebb kört tudtam belőle formázni. A két végét ragasztópisztoly segítségével ragasztottam össze.

Ezek után jöhetett a díszítés. Nem akartam túlspilázni, így csak néhány kis virágot, és egy csillámos hópelyhet használtam fel.

A virágokat is nagyon egyszerű volt elkészíteni. Fogtam egy darab organza dekor anyagot, párszor egymásra hajtottam, majd egyre kisebb átmérőjű köröket vágtam belőle. Ezeket összefogtam egy lapos fejű tűvel, majd gyertyaláng fölött megpöndörítettem a széleit. Ezután beleszúrtam a fonatba. Rákötöttem a hópelyhes díszt, és már készen is volt.

Nem nagy kunszt elkészíteni, és sokkal egyedibb, mint a boltban vásárolható ajtódíszek.

További szép napot...

Újabb mézeskalács házikóm...

Ez már karácsonyra készült, a halloween-kor kipróbált gluténmentes mézeskalács recepttel.

Egy ilyen elkészítéséhez is megvannak a megfelelő leírások a neten, én csak ötletet merítettem, és megterveztem a saját kis viskómat.

Jó sok ablakot tettem rá, ugyanis karácsony este beletettünk egy led mécsest, így ezt volt a fő asztaldíszünk.

Utólag is boldog karácsonyt mindenkinek... :)

Díszkandallónk...

Na, hát ennek az elkészítése nem volt egy egyszerű menet, így csak nagy vonalakban tudom leírni, hogy s mint volt...

Kellet hozzá pár bútorlap, egy jó kis terv, sok türelem és elszántság, na meg persze némi kreativitás. Drága férjuram megtervezte, majd méretre vágta a bútorlapokat. Vettünk hozzá díszes szegély léceket, amiket alulra és felülre is felragasztottunk, illetve szintén díszlécből készítettem az elejére is keretetek.

Középre is régi övcsat került, amit jól odaragasztottunk. Amikor minden elkészült, a réseket, illesztéseket, csavarhelyeket fatapasszal elfedtük, majd száradás után az egészet átcsiszoltuk.

Ezután jött a festés. 3 rétegben vittem fel rá festéket, az utolsó réteget szivaccsal pamacsoltam végig, hogy sehol se legyen csíkos a végeredmény.

A közepét szintén férjem csinálta, egy régi bátor hátuljáról leszedett faroslemezt méretre vágott, majd dekopir fűrésszel kivágta a lángmintákat. ezután egy réteg átlátszó fóliát ragasztottunk a hátuljára, és a minta köré került fel a világítás. Előröl pedig festékszóróval befújta a fóliát, hogy kicsit tompítsa a fényt.

Én imádom, szerintem fantasztikus lett, egészen megváltoztatta a szoba hangulatát. :)

Kellett már egy babzsák fotel...

Mintha nem telt volna el fél év az utolsó bejegyzésem óta, máris írom a kis babzsákunk történetét...

Ugyanis már nagyon régóta szerettünk volna egy babzsák fotelt. De őszintén szólva, nem ér meg annyit, amennyit kérnek érte.

Szóval, mit tesz az ember, ha van egy csomó régi szivacsa, némi anyag maradványai, és sok-sok türelme? Készít egyet magának.

Amíg én először újságpapírból megcsináltam a szabásmintát, majd azt átvezettem az anyagra, kiszabtam és összevarrtam, addig drága férjuram felszabdalta a régi szivacsokat apró kis cafatokra, egy jó nagy kukás zsákba.

Egyébként, ha jól emlékszem, akkor ez alapján készítettem el a szabásmintát.

Ezek után fogtuk a megvarrt huzatot, és beleborítottuk a szivacsdarabokat. Jól megtömtük vele, hogy legyen tartása, majd a lyukat is szépen összevarrtam.

Fázisfotókat már nem szoktam készíteni. Egyrészt, mert mindig elfelejtem, másrészt, mert menet közben mindig totál eltérek az eredeti tervtől, harmadrészt pedig, ma már szinte mindenhez találunk leírást a neten.

Ez van, ilyen lett, szerintem nagyon komoly, drága kis tacsinknak annyira megtetszett, hogy egyből le is stoppolta magának. :)

Egyébként most így év végére összeszedtem mindent, amit sikerült készítenem, és fel is fogom tenni. Ha másért nem is, legalább azért, hogy én magam visszanézhessem olykor, mikre vagyok képes. :)

Szép napot...

Irattartó felturbózva...

Nos, előző bejegyzésemben említettem, hogy nem véletlenül próbálkoztam a nyomda készítéssel. Most megmutatom, hogy mire is kellett...

Egy nagyon kedves hölgynek készültek ezek az irattartók, aki egy kis egyediséget szeretett volna csempészni az irodájába.

Az alap géppapír dobozok teteje volt, melyet egy barna, bőr hatású tapétával vontam be, majd a szélére fekete kartonból szegélyek kerültek, hogy kicsit régi bőrönd benyomását keltse.

Belülre egy-egy, internetről nyomtatott, vintage stílusú kép került, melyre szintén a tapétából készült szegély került.

Ezután pedig jött a nyomdám, néhány próba nyomat után elkészítettem élesben is a mintákat, kiegészítésképp pedig még kis köröket is nyomtam az üres részekre, hogy jobban kitöltse a teret.

Íme, a végeredmény... Imádom, kész, csak ennyit tudok hozzáfűzni... :D

Szánom-bánom, de megint nem készültek fázisfotók. Ez valószínűleg azért van, mert mindig menet közben találom ki, mi hogyan legyen, sokszor újrakezdem, változtatok, stb... Ezek mellett pedig egyáltalán nincs észben tartva, hogy még fotózni is kellene...

Na, ennyi lenne, remélem Nektek is legalább annyira tetszenek, mint nekem.

További szép napot Mindenkinek...

Mintanyomó házilag...

Jó rég jelentkeztem utoljára, nem sok időm volt mostanában kreatívkodni...

De most belehúztam, több dologba is belefogtam egyszerre. Amit most megmutatok, az csak egy kis előkészítése egy következő bejegyzésemnek. Azt még nem árulom el, hogy pontosan mi az, de azt igen, hogy ez a kis szösszenet szerves része volt annak, hogy a másik elkészüljön és szép is legyen.

Ez pedig nem más, mint egy házi készítésű "pecsét", ha úgy vesszük. 

Nem volt egyszerű, sokat gondolkodtam rajta, hogyan lehetne megvalósítani. Őszintén szólva kicsit túl is bonyolítottam a dolgot. Végül meglett a megoldás. Fekete kartonból (a vékonyabbik fajtából) vékony, kb. fél cm-es csíkokat vágtam, majd hajtogattam, tekertem, pödörtem, és végül a darabokból összeállítottam a mintát. Felragasztottam a kartonra, majd körömreszelővel teljesen simára reszeltem a tetejét. Végül festékbe mártott ecsettel lekentem, és rányomtam a felületre.

Ilyen lett a lenyomat, én teljesen meg vagyok elégedve, jobb lett, mint reméltem. :)

A következő bejegyzésben megmutatom, hogy mihez kellett ezt a pecsétet kigondolnom és elkészítenem.

Remélem valakinek hasznos volt, én biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó minta nyomó, amit készítettem. Azt hiszem, fogom tudni hasznosítani ezt a technikát.

További szép napot Mindenkinek... 

Recept tartó kistatyó...

Az alap ötletet az http://otletes.blogspot.hu/ oldalon találtam, pontosabban a képgyűjteményben.

Mindenképpen meg akartam csinálni, így egyik álmatlan estémen neki is fogtam. Mivel csak fekete kartonom volt otthon, így nem valami látványos, de szerintem azért egész aranyos lett.

A díszítést hobbi ragasztóval csináltam rá, egyszerűen pöttyöztem és írtam. A ragasztó eleinte fehér, de teljes száradás után átlátszó lesz, így egy egész érdekes hatást tud kelteni.

Hát ennyi, nem egy nagy mű, de a célnak tökéletesen megfelel.  :)

Szép napot Mindenkinek...

Újabb meglepi torta...

Éssss igen, újabb meglepi torta, ismét egy nagyon kedves kollégának, illetve most kolleginának. :)

Ez az első formatortám, nagyon féltem tőle, de aztán kiderült, hogy egyszerűbb elkészíteni, mint hittem.

Ha jól belegondolok a díszítés vett el sok időt, hiszem igyekeztem úgy csinálni, hogy tényleg táska formája és kinézete legyen.

A belseje egyébként mézes zserbó, az eredeti recept szerint, így tehát nem piskótából van, hanem rendes mézes tésztából. Ezért ennek mindenképpen állnia kell legalább egy éjszakát a hűtőben, hogy megpuhuljon a tészta.

Megmondom őszintén nagyon tetszik, különösen felülnézetből, a cipzár szerintem nagyon király. :)

Remélem tetszik, a szülinapos nagyon boldog volt, nekem ennél nem is kell több...