Egy kis puzzle....

Sajnos az eddig elkészült projektjeim elfogytak, úgyhogy innentől kezdve az ötleteimet, éppen készülő apróságokat fogom bemutatni.

Az egyik ilyen projekt már régen megfogalmazódott bennem, csak eddig idő hiányában nem foglalkoztam vele. Még nem körvonalazódott bennem, hogy pontosan hogyan is fogom megvalósítani.

Na de hogy értsétek miről is van szó, íme néhány kép  elöljáróban.
 

Ezeket az 1000 db-os puzzle szépségeket a netről rendeltem. Szerintem gyönyörűségesek. Mivel már mindegyik elkészült, természetesen felkerültek a falra is. Már csak a véső simítás van hátra, és így el is érkeztünk a projekthez.

Már így is jól mutatnak, ám szeretném, ha még jobb lenne, ezért szeretnék hozzájuk képkeretet csinálni. Természetesen papírból fog készülni, egyrészt, mert újrahasznosítás, másrészt, mert sokan nem is gondolják, hogy milyen remek dolgokat lehet papírból csinálni.

A tervem a következő: keresek egy olyan képkeretet, vagy egy olyan olyan dobozt, aminek a sarkán tetszik a minta, és természetesen az térbeli. Ezt a mintát gyurma segítségével lemásolom, majd ebbe a mintába fogom beletenni a papírmasét, aminek a segítségével egy tökéletes másolatot kapok.

Majd megcsinálom a tartószerkezetet szintén papírból, rászerkesztem a lemásolt mintát és felteszem a puzzle-re. Igy tényleg úgy fognak kinézni, mintha valodi képek lennének. Talán belecsempészek egy kis extrát, hogy egy kicsit viktoriánusabb hangulatuk legyen. Szerintem meseszépek lesznek. 

Amint elkezdem csinálni, felrakok majd fázisfotókat, és természetesen a végeredményt is megosztom veletek.

Hugicám ballagási meghívója...


Egy újabb általam készített meghívó. Ennek már konkrét rendeltetése volt, ugyanis Hugicám ballagására készült. Az ötlet közös volt, együtt találtuk ki a részleteket, a kivitelezést pedig magamra vállaltam.

Mint az talán már kiderült, nem igazán tudunk a szokványos dolgoknál maradni. Így volt ez a meghívónál is. Miért kéne egy sima összehajtható papírlapra felírni pár sort, amikor lehet egyedi és igazán személyes is? Ezért egy ballagási kalap forma mellett döntöttünk.

Húgomnak hasonló az ízlése mint nekem, már ami a színeket és az anyagokat illeti. Imádja ő is a csipkét, és a feketét is szereti, így adott volt, hogy ezeket valahogy belecsempésszük a dologba. 

Az alap formához egyszerűen átmásoltam egy ballagási kalap képét mintának. A szöveget megírtam, és PowerPointban a megfelelő irányban elforgattam és döntöttem. Fényes hatású fotópapírra lett kinyomtatva, majd a megfelelő részeket összeragasztottam. Fényes fekete fóliával óvatosan körberagasztottam minden oldalát. Egyrészt azért, mert jól mutat, másrészt azért, mert így szépen el lehet takarni az illesztéseket. 

Ezután jött a csipke, amit egyszerűen ráragasztottam az alsó részre. Majd megfelelő színű cérnából kis fityegőt csináltam a kalap tetejére, amit szimpla ragasztóval rögzítettem, majd egy kis fólia pöttyel díszítettem.

Remélem tetszik, Húgom odavolt érte, én pedig imádtam csinálni...

Saját készítésű lámpa búra...

Ez is szintén a lakás csinosítását akarta szolgálni. Végül is egész jó lett, de így utólag már lehet, hogy változtatnék rajta egy-két dolgot. Azért megosztom veletek, hogy hogyan csináltam, hátha valaki kedvet és ihletet kap valami hasonlóra.

Szereztem egy sima egyszerű műanyag lámpa búrát. A színe nem volt mérvadó, ugyanis egyszerűen lefestettem fekete festékkel. Igyekeztem olyat beszerezni, ami kicsit fényes, de nem túlságosan. Ez volt a könnyebb része.

A lelógó részekkel el voltam egy darabig. Először is kerestem egy mintát, ami tetszik is, és viszonylag könnyen ki is lehet vágni dekor késsel. Ezután kivágtam keményebb kartonpapírból a megfelelő méretű téglalapokat, majd mindegyikre egyenként átrajzoltam a mintát. Ezután egyenként kivágtam a dekor késsel a megfelelő részeket, majd pedig szivacsos technikával befestettem feketére a mintás lapokat. 

Ekkor már csak a kis akasztókat kellett megcsinálnom. Közepes vastagságú drótot két egymás mellé helyezett ceruzára hajtogattam, majd csípőfogóval elvagdostam, így megkaptam a képen látható kis akasztókat. Ezután kifúrtam a kis lukakat, majd belefűztem az akasztókat, és rájuk a kis festett mintás lapokat.

Ennyi lenne. Már a következő lámpára is körvonalazódik bennem egy elképzelés, amint megosztható állapotban lesz, feltöltöm azt is.

Egyedi falióra...

Amikor beköltöztünk az első közös kis albérletünkbe, igyekeztünk a saját kis ízlésünk alapján berendezni az otthonunk. Egy apróságnak tűnik, amit most mutatni fogok, de ez is fel tudja dobni a lakás hangulatát.

Mivel nem találtunk megfelelő faliórát, úgy döntöttünk, hogy megcsináljuk mi magunk. Vettünk tehát egy egyszerű órát, azt hiszem kb. 300,- Ft volt. Az volt a lényeg, hogy működjön. Kiválasztottunk egy képet, ami mindkettőnknek tetszik, méretre igazítottuk. Még a számok ráillesztése sem okozott gondot, egyszerűen Wordben szövegdobozzal oldottam meg. Bevallom őszintén, hogy nem tudom kezelni a photoshop programokat, így az egyszerűbb utat választottam. Majd ráragasztottuk a számlapra a képet, és visszaszertük a mutatókat, amit szintén megfestettünk kicsit.

Ennyi az egész, nem tartott sokáig, nem került sokba, és még mutatós is...

Az egyik kedvencem...

A következő alkotás az egyik eddigi leghosszabb projektem volt, de nagyon megérte, igazán büszke vagyok rá. Az ötlet egy kis ékszertartó bábu bámulásából született. Olyan torznak és furának láttam, hogy se keze, se feje nincs, és kíváncsi lettem, vajon hogy nézne ki, ha kicsit élethűbb lenne?

Így elkezdett forogni az agyam, hogyan is tudnám megvalósítani. Azt rögtön eldöntöttem, hogy az egész papírmaséból fog készülni. A fej volt a legnehezebb. Húgomnak volt egy nagy japán gésa figurája, annak a fejét használtam mintának. A szerkezettel nem bajlódtam sokat, az viszonylag hamar megvolt. Minden szerkezeti elem is papírból készült. Ennek ellenére elég stabil és erős lett.

A ruhája fehér szatén anyagból van, és természetesen egy kis csipke, egy kis fekete szatén szalag... A szokásos. A haját már nehezebb volt megcsinálni, de végül az is összejött, barna cérnából készült. 

Az utolsó kihívás a kis csokor volt a kezében. Szintén papírból készült, a méretéből adódóan volt nehézkes a kivitelezése. Egy kis rósa feje kb. akkora, mint egy bogyós gombostű feje. De szerencsére az is elkészült.

És hogy gyakorlati haszna is legyen, elrejtettem egy kis ékszertartó dobozkát az alján, amit szintén bevontam a fehér szatén anyaggal és egy kis csipkével díszítettem.

Mindent egybe vetve nagyjából 1-2 hónap alatt készült el, kisebb kihagyásokkal. Ha valakinek elnyerte tetszését, írjon nyugodtan, szívesen készítek még ilyet, nagyon élveztem. És az itt láthatót is el lehet vinni, írjon, akit érdekel és megbeszéljük a dolgot.

Üdv Mindenkinek!

Első meghívó tervem...

Tavaly nyáron elkapott egy kis esküvői láz (a tv-ben folyton esküvői műsorok mentek), és elkezdtem gondolkodni, vajon én milyen meghívót tudnék elképzelni magamnak, ha párom úgy dönt, hogy beadja a derekát. Rengeteg ötletem volt, sokat le is írtam, rajzoltam a kis ötlet füzetembe, de úgy voltam vele, hogy ezt az egyet mindenképpen szeretném megcsinálni. 

Talán nem lesz meglepő, de az ötlet abból jött, hogy imádom a fűzőket. Nem volt egyszerű összehozni, hogy valóban fűzőnek nézzen ki, de azért szerintem sikerült. Kerestem egy szép fekete-fehér tapéta mintát, ami a meghívó alapja lett (a hátulja is ilyen, de azt nem fényképeztem le). Az oldalát kilukasztgattam, és fekete szatén szalaggal fűztem át. A széleire szintén fekete szatén szalag került, valamint itt-ott egy kis csipke, amit semmi pénzért nem lehet kihagyni.

A belseje semmi extra, ez már csak fantázia kérdése, hogy mi kerül bele. Imádom ezt a betűtípust, amit választottam (de már meg nem mondom, hogy mi volt az), és Ady verseit is nagyon szeretem, ezért elengedhetetlen, hogy egy szerepeljen rajta.

Szerintem néha igenis el lehet rugaszkodni a megszokott dolgoktól, nem kell mindig mindennek ugyanolyannak lennie. Lehet játszani a formákkal, a színekkel, mintákkal, stb... Nekem tetszik, ahogy különféle textúrájú anyagok egybe olvadnak, pl. ezen a meghívón.

Később még fogok mutatni meghívókat, elkészültet és tervet is, addig is itt hagyom ezt a szépséget...

Apró kis maszk...

A cím igen árulkodó, de azért írok róla pár sort. A dolog úgy kezdődött, hogy szereztem egy fejet formázó gipszöntő formát. Emellett pedig (édesanyám jóvoltából) volt otthon némi uv zselém. Elkezdtem gondolkodni, mit lehetne ebből kihozni, és akkor eszembe jutott ez a kis maszk.

Nem csináltam mást, mint rápakoltam a zselét a formába, megköttettem uv lámpában, kifestettem és csinosítgattam. Van rajta egy kis horgolt szegély, amit szintén én készítettem. Egy kis fekete toll, valamint egy brosra hasonlító kis valami, ami szintén zseléből van. Végül az egészet lefényeztem.

Egyébként csináltam már ilyet papírból is, de arról nem készült kép, sajnos. Majd azt is látni fogjátok, hogy a papírért, különösen az újrahasznosításáért is oda vagyok.

Szívesen készítek ilyet, ha valakinek megtetszik, írjon nyugodtan és megoldjuk a dolgot.

Remélem tetszik, hamarosan jön a folytatás...

Üdv Mindenkinek!

A blognak elsősorban egy célja van: meg szeretném mutatni, mi játszódik le a fejemben, hogyan születnek az ötleteim, majd ezekből hogyan lesz kézzel fogható alkotás. Szeretem a szép dolgokat. A goth, lolita, viktoriánus, és barokk elemek, textilek, képek, színek... Nem tudok betelni velük... Látni fogjátok, hogy a fekete a kedvenc színem, szinte nincs olyan, ahol ne tűnne fel, akár dominánsan, akár csak szépen megbújva. A fekete számomra nem negatív töltetű, sokkal inkább sejtelmes, romantikus, ugyanakkor szenvedélyes és vad érzelmeket látok benne... Egyszerűen szeretem.

Nos tehát, a blog célját már leírtam. Hogy milyen formában fogom végül megvalósítani mindezt, azt még magam sem tudom. Sajnos idő és hely hiányában igen lassan lesznek kézzel fogható alkotások az ötletekből. Pedig szeretek alkotni. De majd ezt is meglátjátok.

Bemelegítőnek ennyi, szépen lassan elkezdem feltölteni az eddig elkészült dolgokat. Utána pedig az ötleteket, terveket. Előfordulhat, hogy egy bizonyos projekttel csak egy bejegyzésben foglalkozom, míg mással akár több tízben. Ahogy adja magát.

Köszönöm, hogy elolvastad a bemelegítést. Remélem, hogy az általam készített és szépnek gondolt dolgok másoknak is tetszenek majd.

További szép napot!