Mintha nem telt volna el fél év az utolsó bejegyzésem óta, máris írom a kis babzsákunk történetét...
Ugyanis már nagyon régóta szerettünk volna egy babzsák fotelt. De őszintén szólva, nem ér meg annyit, amennyit kérnek érte.
Szóval, mit tesz az ember, ha van egy csomó régi szivacsa, némi anyag maradványai, és sok-sok türelme? Készít egyet magának.
Amíg én először újságpapírból megcsináltam a szabásmintát, majd azt átvezettem az anyagra, kiszabtam és összevarrtam, addig drága férjuram felszabdalta a régi szivacsokat apró kis cafatokra, egy jó nagy kukás zsákba.
Egyébként, ha jól emlékszem, akkor ez alapján készítettem el a szabásmintát.
Ezek után fogtuk a megvarrt huzatot, és beleborítottuk a szivacsdarabokat. Jól megtömtük vele, hogy legyen tartása, majd a lyukat is szépen összevarrtam.
Fázisfotókat már nem szoktam készíteni. Egyrészt, mert mindig elfelejtem, másrészt, mert menet közben mindig totál eltérek az eredeti tervtől, harmadrészt pedig, ma már szinte mindenhez találunk leírást a neten.
Ez van, ilyen lett, szerintem nagyon komoly, drága kis tacsinknak annyira megtetszett, hogy egyből le is stoppolta magának. :)
Egyébként most így év végére összeszedtem mindent, amit sikerült készítenem, és fel is fogom tenni. Ha másért nem is, legalább azért, hogy én magam visszanézhessem olykor, mikre vagyok képes. :)
Szép napot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése